II.                   fejezet

A t�z gyenge pontjai

Mikor felkeltem Yoh �s egy l�ny civakodtak a folyos�n.

-         Nem k�zdhettek meg a csillagcsapattal! – sz�lt a szigor� l�ny.

-         Ugyan Anna! – gy�zk�dte Yoh a l�nyt. – Most itt van �! T�k�letes fegyver. Nagyon sok furijokuja van! Egy alkalommal meg tudn�nk lepni Zick – et. T�k�letes lenne. �s k�l�nben sem te hozod a d�nt�seket. – hatalmas csattan�st lehetett hallani. Felugrottam, �s kinyitottam az ajt�t. Yoh a f�ld�n t�rdelt, �s a v�r�s k�znyomot tapogatta az arc�n. Az Anna nev� l�ny a konyha fel� l�pdelt, mellette k�t Shikigami lebegett. Yoh mellett Amidamaru.

-         Yoh, te el�g r�g�ta ismered Ann�t. – sz�lt. – Mi�rt nem fogod vissza magad?

-         Iz�… he – he… - hebegte Yoh. – szia Zooey… r�g l�ttalak. J�l aludt�l?

-         H�t… igen, j�l. – feleltem. – De mi t�rt�nt…?

-         Oh… h�t… - f�szkel�d�tt Yoh. – igaz�n… jaj semmi…

-         Sz�val te vagy Zooey. – j�tt ki a konyh�b�l Anna. – A h�res Zooey… - n�m�n b�lintottam.

-         Indulunk? – l�pett ki az ajt�n Len. – Sok dolgom lenne…

-         Nem mentek sehov�! – ki�ltott Anna, de Len nem figyelt r�. Yoh elk�pedve b�mult a kij�rat fel� siet� fi�ra.

-         Sajn�lom Anna, de ebbe igaz�n semmi belesz�l�sod. – sz�lt Len �s kil�pett az udvarra. N�m�n k�vettem. Yoh szomor�an l�pdelt ut�nunk. Anna leejtette az �ppen kez�ben l�v� t�ny�rt.

Len �s Yoh k�z�tt ballagtam. Mind a h�rman a gondolatainkba mer�lve gyalogoltunk. V�g�l Yoh sz�lalt meg.

-         Ez hihetetlen volt. – mondta, de hangj�ban nem t�kr�z�d�tt a lelkesed�s.

-         Hm. – morgott Len. El�sz�r a lila haj� sr�cra n�ztem. Azt�n a barn�ra. Egyik�k sem t�nt t�l boldognak. Shamrock hirtelen felki�ltott.

-         Vigy�zz Zooey! – h�tra pillantottam. A t�zszellem g�rbe ujjai egy centire suhantak el az arcom el�tt. Megfordultam, �s lehunytam a szemem. Egy m�sodperccel k�s�bb Shamrock �ri�s szellem�nek v�ll�n �ltem.

-         Hell� Zick. – morogtam. – R�g l�ttalak.

-         Oh, a kis Zooey. – vigyorgott a gonosz. – Hogy megy a sorod hugi?

-         Hugi? – ki�ltotta egyszerre Yoh, �s Len. Mind a k�t kezem �k�lbe szorult.

-         �gy �rted… - hebegte Yoh. – most azt akarod mondani…

-         Hogy a testv�red vagyok. – fordultam a fi� fel�. Majd ism�t Zick – re t�vedt a tekintetem. – Nemr�g csat�k sorozata folyt k�zt�nk. Mindegyikben gy�ztem.

-         T�ves. – cs�v�lta a fej�t Zick. – Az utols�ban nem. Ez�rt…

-         Ez�rt vagyok most itt. – fejeztem be helyette. – Hogy kijav�tsam a hib�imat. – Zick szellem�nek v�kony karjai megindultak a nyakam fel�. – M�sold, Shamrock! – ki�ltottam, mire a kal�zl�ny kezei is elindultak ellens�gem torka fel�.

-         �gysem mered. – motyogta Zick lehajtott fejjel. Mosolyra h�z�dott a sz�m. Egy pillanatra meg�lltak a t�zszellem karjai. Shamrock is lelass�tott, majd egyszerre kezdt�k el egym�st fojtogatni. Egy ideig mind a ketten b�rtuk, de p�r perc ut�n Zick az �g fel� emelte fej�t, felord�tott, �s �sszeesett. Shamrock emberi alakot �lt�tt, �n meg leugrottam a v�ll�r�l, �s els�t�ltam �mul� t�rsaim mellett. A kezem m�g mindig �k�lbe szorult.

-         Nem hiszem el, hogy k�pesek voltatok elmenni! – ord�tott Anna. – Mit k�pzeltek magatokr�l?

-         Ne haragudj Anna. – felelt h�v�sen Len. Bementem a szob�mba �s bev�gtam az ajt�t. Kit�rtam az ablakot, �s a p�rk�nyra �ltem. Felpillantottam a tiszta, k�k �gre.

-         Mi b�nt Zooey? – k�rdezte Shamrock.

-         A m�ltam. – s�hajtottam. – Nem akarom tudni, el akarom felejteni, de… m�gis mindig itt zakatol az agyamban. Szeretn�m magam m�g�tt hagyni, de itt van mellettem. Annyira b�nt, hogy tudom az igazs�got. Pedig jobb lenne, ha nem lenne r�la tudom�som, �s akkor hihetn�m, hogy Tringle vagyok.

-         Meg lehet szokni. – v�laszolt egy hang. Feln�ztem. Yoh �llt az ajt�ban. – Teh�t akkor mi testv�rek vagyunk.

-         Ugyeb�r. – b�lintottam.

-         Hm. – l�pett az ablakhoz a fi�. – �rdekes. M�shogy…

-         Mutatkoztam be, tudom. – fejeztem be helyette a mondatot. – Amikor megsz�lettem elszak�tottak a csal�dt�l. Utc�ra ker�ltem. K�s�bb egy h�lgy tal�lt r�m. Az�ta Tringle vagyok. De �n bel�l mindig tudtam, hogy ez hazugs�g. Tudod, nekem volt egy n�v�rem.

-         Ashlee Tringle? – k�rdezte Yoh.

-         Igen. – b�lintottam lehunyt szemmel, majd Yoh – ra n�ztem. – Harcolt�l vele?

-         Soha. – hajtotta le b�ty�m a fej�t. – De l�ttam �t k�zdeni. Er�s l�ny volt. A csillagcsapattal harcolt utolj�ra. – �jra az �gboltra t�vedt a tekintetem.

-         Hm. – motyogtam. – Furcsa dolog. – mosolyra h�z�dott a sz�m. – Pedig mindig er�sebb volt n�lam.