1. rész: Harcbeosztás három személynek

Zik már megint harcolni küldött minket. Legalábbis kiiktatni Yoh szánalmas barátait.

Kanna lefoglalta Yohot, Annát, a magas, szőke herceget (Bár én sajnálom a barátnőjét, ha egyáltalán van neki), és a másik 3 tyúkot: a magas, zöldhajút, a nyámnyila Barbie babát, és a kékhajú kislányt, akinek a bátyját Mati tette el láb alól. A zseléfejű gorillát is ő leckéztette meg. Nem öltünk meg senkit, csak éppen játszadoztunk velük. Kanna a többit elcsalta, hogy Yohval ne történjen semmi, ami Zik mesternek nem tetszene, és a maradék 5-öt sorjában szeretné kinyirni. Én a lila macsó-gyerekkel harcoltam. Hogy is hívják? Len? Tök mindegy! Fejlődött. Egyszer sikerült megkarcolnia a derekamat, és kiszakítania a vadi új ruhámat…

Én több rosszat tettem vele, nekem csak a ruhám bánta, viszont ő mát a földön volt, amikor a mester elhívott…

-Szép munka volt, lányok!

-Köszönjük-mondtam, bár nem is volt kétséges a sikeres teljesítmény.

-Marrie, látom a ruhádat sikeresen, kiszakíttattad.

-Tényleg, mit műveltél vele?-Kérdezte Kanna.

-Várj, ne mondj semmit!-Vágott közbe Mati-Zik mester! Elmehetünk a Sámán-Plázába?

-Menjetek, hívlak, ha már nem bírom nézni a képüket.-Azzal mindhárman leléptünk.

2. rész: A Pláza

-Azta, csajszik!-kiabálta Mati az egyik kirakatot bámulva.

-Na, ne! Ez…-akadt el a szó a torkomon.

-Igen. Raikka Amuro, azaz Malibu Barbie!-Mindketten ujjongtunk, de Kanna csak állt mögöttünk karba tett kézzel, és bámult, milyen gyerekesek tudunk néha lenni.

A másik oldalon is leesett az álunk, ahol Tsubasa Nasase életnagyságú szobra állt, akiről köztudott, hogy Malibu Barbi igaz szerelme, Ken karakterét, testesíti meg.

-Király!-sikoltottam fel, és beráncigáltuk magunkkal Kannat is a boltba.

Mindenhol Barbie cuccai voltak: Barbie kocsija, Barbie modellkellékei, Barbie cipői, és Barbie rezidenciájának minden egyes bútordarabja.

A cipőkhöz siettem, és hosszas nézelődés után kinéztem egy kék, kicsit magas sarkú lábbelit, és a pénztár felé vettem az irányt, amikor Matinek eszébe jutott, hogy még mindig szakadt ruhában vagyok.

-Marion, nem gondolod, hogy kilépünk így veled még egyszer az utcára?

-Nem, dehogy- erre viszoint elvörösödtem, hogy nem emlékeztem szörnyű kinézetemre.

-Hé, ti ketten, nem mehetnénk végre?-Fogyott el Kanna türelme.

-Ne már, inkább gyere te is! Annyir szupi cuccok vannak itt. És ott van Barbie kommandós oldala. Ott még te is megtalálod a neked valót, ó, nagy vezérünk.-Gúnyolódtam, de ezt Kanna elengedte a füle mellett.

3. rész: Újabb Harc

Hatalmas, megpakolt szatyrokat cipeltünk, amikor Zik visszateleportált minket.

-Lányok, már megint felvásároltátok a boltot.

-Igen. Miért kell mindig ennyit időzni egy béna boltban?-Kezdte Opacho.

-Ha nem tudnád lányok, vagyunk, és ki kell mozdulni néha két harc között. Nem mindenki tud annyi ideig egy helyben maradni, mint egyesek.-Célozgatott Kanna, amire mi csak bólogattunk.

-Elég legyen! Marrie, Mati, Kanna… intézzétek el őket! A legutóbbi beosztásban!

-Igen, megyünk.-Kezdte teljesíteni a parancsot Kanna.

-Vátjatok! Át kell öltöznöm.-Szóltam közbe.

-Miért Marion? Már nem szakadt a ruhád. Még a boltban átcserélted, emlékszel?

-Ja, bocs!-Azzal hátrafordultam-Indulhatunk, Zik mester!

-Na, ne! Már megint ti vagytok?-Kezdte a kékhajú sámán.

-Igen, és Yoh, te velem jössz!-Vágott Kanna a történések közepébe.

-És ha én nem akarok?

-Ne ellenkezz, és nem bántalak. Ha viszont nem teszed, amit mondok, nem úszod meg szárazon.-Fojtatta”Kommandós Barbie”.

-Kanna, mi megünk, és ti maradtok.-Monda Mati, azzal elcsalta a tankméretű majmot, de a jeges „eszkimót” nem vitte.

-Akkor én végzek vele is.-Jutottam a következtetésre. Gondoltam, ha elcsalom a kék-fehér srácot, talán a rendes beosztásom isa utánunk jön.

-Na, hónyuszi, jössz, vagy itt akarod leélni azt a maradék 5 percet is az életedből?-Kötözködtem, nem is eredménytelenül.

-Majd megmutatom, kinek van már csak 5 perc az életéből.-Azzal utánamugrott, és hallottam, hogy Len is megpróbál felzárkózni. Egy üres helyen álltunk meg, az erdőben.

4. rész: Ketten maradtunk

-Ez nem volt nehéz. Szánalmas vagy. Kicsit nehezebbre számítottam.-mondtam a földön fekvő Treynek.(A nevét Lentől hallottam, amikor mgszólította).

-Ezért megfizetsz. Bason, Aranyököl!-Próbált támadni, de nem sikerült neki.

-Te sem vagy nagy szám. Uncsi!-Azzal egy óriásit ásítottam.

-Igen, ez is uncsi lesz?-Azzal a Guan-Dao-ja után nyúlt, és belehasított a derekamba. Kb. 5 mm.-rel az előző sebem mellett. De ez most nagyobb volt. Éreztem, hogy a két seb között beszakad a bőröm, és egy, nagy hasadást alkotnak. Teljesen elöntötte a vér a ruhámat.

-Maradj, vagy a barátodnak vége!- Ugrottam a földön fekvő, eszméletlen fiú mellé. Erre Len rögtön megtorpent, és viszont… elmentem. Milyen béna mód, ha zsaroljuk az ellenfelünket.

Most olyat tettem, amit a lányokkal együtt még soha nem próbáltunk, és külön nem is szoktunk harcolni, a mostanit, és az ez előttit kivéve. Akkor sem próbáltam ezt, de most megkíséreltem. Nem helyből támadtam.

-Chucky Baby!-Szaladtam előre, és rásujtottam. Ez viszont hiba volt. Nem volt elég erős a támadás, és meg tudott fogni. Nem a fegyverével állított meg, mert nem volt már ideje. A karjaiba fogott. Nem vettem eddig észre a szép szemeit, de elbűvoltek.

Miért nem támad? Mire gondol? Miben mesterkedik? Tettem fel megamnak a zavaros kérdéseket, de a tekintete felelt. A Szemeimbe nézett, aztán elengedett és Treyhez sietett.

Felvette izmos karjaiba, ahogy Ken Hercegnő Barbie-t, és elindult. Nem nézett hátra.

-Nem is végzel velem?-Kiáltottam utána.

-Nem. Amíg nem ölsz meg se te, se az egyik barátnőd valakit a csapatból, és sem nyírlak ki.-Felelte csendesen, de szúrósan.

-Nem hagyhatsz itt! Innen csak az egyikünk fog ma elmenni épségben.

-Igen, Én. Már eléggé megsebeztelek, nem elég ez neked?-Csak most éreztem meg, mennyire fáj a derekam, és lerogytam a földre.

-Látod, nem is bírsz állni.

-Ölj meg!- Parancsoltam rá maradék erőmmel.- Ha te nem teszed, Zik végez velem. Nem voltunk soha jó viszonyban, sem veled, sem a barátaiddal, de ezt a szívességet tedd meg nekem!

-Nem ölhetlek meg. Nem teszem. ÉRTED?

-Akkor… legalább… ne úgy vidd el a barátodat! Úgy lányt szoktak… vinni.-Próbáltam kinyögni két könny között. Nem mertem felnézni, de tudtam, mire készül. Leteszi Treyt, és a hátán viszi el. Nem ezt tette. Lerakta a fiút a földre, és felém közeledett. Az ujjaival megérintette az arcomat. Csodás érzés volt, de az utolsó érzés is az volt, amit életemben éreztem. Letérdelt, az ölébe hajtotta a fejemet, de aztán már csak sötétség.

5. rész: Fájdalom, a szív mélyén

A fiúk már a tűz körül ültek, Lyserg társaságában, amikor Len és Trey visszaértek. Út közben besötétedett. Trey még mindig eszméletlen volt, de kis idő múlva fel fog ébredni. A halott lány kérésére a hátán vitte, nem a karjaiban. Ez nagyon nehéz volt neki, mert a lábával nem tartotta fenn megát a barátja. Büszkeségből, és az ígéret elégtétele miatt egyszer sem rakta le, hogy jobb helyzetben vegye fel. Lennek fogalma sem volt, mi lett Marionnal, miután magára hagyta.

-Mi történt?-Kérdezte Jocó, amire a kimerült sámán nem válaszolt. Letette Treyt, és ő maga is leült.

-Len! Minden rendben?

-Semmi sincs rendben. Gyilkos vagyok.-Üvöltötte, könnyeit visszafojtva.

-Megöltem Zik egyik emberét. Azt a lányt.

-De ez jó. Egy talpnyalóval kevesebb.-Vigasztalt Lyserg, de ettől Len csak még rosszabbul lett.

-A gyilkosság, pedig néha sajnos a sámánsággal együtt jár.-Folytatta Anna.

-De én nem örülök neki.-Állt fel, és Bason kíséretében magukra hagyta a többieket. Arra indult, amerre harcoltak.

-Mi lehetett abban a győzelemben, ami így megviselte?-Kérdezte a teljesen ép Ryo.

-Azt hiszem, én sejtem-Válaszolt Yoh halkan és együttérzően-Rómeó… megölte Júliát.