Takei Hiroyuki 1972. május 15-én született Yomogida faluban, Aomori prefektúrában, Észak Japánban. Pályafutását rajzolóként kezdte, egy fanzine-nak rajzolta az SD Hyakkaten (egy Gundam folytatás) sorozatot. A mangaka növekvő népszerűségével mára ezek a darabok hatalmas árakon a gyűjtők féltett kincseivé váltak.

Először 1994-ben pályázta meg a Weekly Shounen Jump versenyét, a Tezuka Díjat, amin a Doragu Doll Dan című mangájával (egy kalandtörténet robotokkal) döntős helyezést ért el. Ezen a versenyen a zsűri még elégedetlen volt a teljesítményével, de az Itako no Anna című mangával a következő Tezuka Díjat már elvihette. Ezen kívül még egy díjat nyert, mégpedig a kezdő mangakák számára, szintén a Shounen Jump rendezésében megtartott "Hop Step Award"-ot, azt azonban hogy mikor és melyik mangáját pályázta erre, nem sikerült kiderítenem. Igazi karrierje talán ezekkel a díjakkal kezdődött.

A tehetségére felfigyeltek és nem sokkal később két nagynevű mangaka Nobuhiro Watsuki (Rurouni Kenshin) és Tamakichi Sakura (Shiawase No Katachi) aszisztensként dolgozott. Így aszisztensként részt vett a Rurouni Kenshin manga elkészítésében is. Ezek után a saját munkái a heti kiadású Famicon Tsushin videojáték magazinban jelentek meg.

 És íme a bizonyíték, hogy a Butsu Zone nem lesz benne a 2. szériába, mivel az egy külön manga!

Tehetsége gyorsan beigazolódott, amikor is nem sokkal később, 1997-ben (25 évesen) debütált első sorozatával, a Butsu Zone-nal (Buddha Zóna) a Weekly Shounen Jump-ban. Ez egy rövid akció sorozat volt, ami a buddhista mitológián alapszik. Senju, Kannon Buddha kivetülésének kalandjairól szól, akinek meg kell találnia és óvnia Miroku Buddha inkarnációját. A sorozat egy évig futott. Itt jegyezném meg, az egyik érdekes szereplő - talán épp Takei kedvence - visszatérő vendég. Ő Anna, az itako (tradicionális japán sámán), aki a korábbi Tezuka-díjas Itako no Anna főszereplője, majd a Butsu Zone egyik kötetében felbukkanó társ-szereplő. Később még találkozhatunk vele, ugyanis a Shaman King-ben újra színre lép a főszereplő menyasszonyaként. Takei e mangájával végre reflektorfénybe került egy magazinban, amiben olyan híres címek futottak, mint a Dragon Ball, City Hunter, Saint Seiya, Video Girl Ai és még sorolhatnánk. Bár az igazi sikert még nem ez hozta meg számára.

Az 1998-ban, szintén a Shuueisha kiadó Weekly Shounen Jump magazinjában hódító útjára indított Shaman King (Sámán Király) című "multikultúrális" kalandmanga sorozatával Japán egyik legnépszerűbb mangakájává vált. Címéhez hűen a sámánokról szól, akik szellemekkel szövetkeznek, hogy elérjék céljaikat. Leghőbb vágyuk, hogy kivívják a sámánkirályi címet, akire végül a világ megmentőjének szerepe hárul. A történet egyrészről mondható vallásosnak, másrészről viszont egyáltalán nem az. Inkább azt mondhatnánk, ilyennek látják a japánok a szorosabb értelemben vett vallásosságot. A manga azonnal közönségsiker lett, és a tizenkilencedik megjelenő kötetre már 16 millió példány kelt el belőle. A mangából 2001-ben animét készítettek, ami osztozott a sikerben (2003-ban a 4Kids Entertainment licenszelte az amerikai televíziós közvetítés jogát, így került a Fox Box-ba, majd 2004-ben a világ több országában - így nálunk is - a Fox Kids csatorna műsorába)

Voltak Takei Hiroyukinak a fentieken kívül egyéb rövid mangái is. Valószínűleg a Tezuka pályázat, tehát a Doragu Doll Dan előtt készült a Sabaki No kaminari, ami egy hadsereg kapitányáról szól. Valamint szintén valószínűsítve a Butsu Zone előtt jelenhetett meg a Desu Zero című manga.

A mangaka állítása szerint többek között Osamu Tezuka, az amerikai képregények és a robot animék hatottak rá. Közeli ismerősei között pedig olyan nevek szerepelnek, mint Nobuhiro Watsuki, akivel fentartotta barátságát és Eiichiro Oda, a One Piece alkotója. Hiroyuki Takei az új mangaka generációba tartozik.