Bajos Családfa-Extra Befejezés

Megjegyzés:

Sziasztok!

Először is köszönöm mindenkinek, aki elolvasta bármejik ficemet!

Ez az Extra azok számára készült, akik nem a „Dúl a Love” szerű befejezéseket kedvelik, hanem inkább a humor emberei. De ebben a részben valami olyan is kiderül, amit nem sikerült az alaprészben tudatnom. Személy szerint én tanácsolnám, hogy ha a Bajos Családfát elolvastátok, és ehhez is van kedvetek, nézzetek bele. Nem tervezem hosszúra, csak két dolgot megjelenítek, amit elkezdtem, de nem fejeztem be. Persze a vége mindenképpen Happy End (Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük: D), az nem változik. Inkább nem is húzom a szót. További kellemes olvasást, és még egyszer köszönöm, hogy benéztetek!

Amara/Kitty Kye

-Kristin, amit Zikről mondtál… hogy találkoztatok…

-Igen, Drágám?

-Nem kell félned. Mellettem mindig biztonságban vagy. Soha nem engedném, hogy bántson. Megvédelek, érted? Megvédelek!-És ismét szorosan magához ölelte Hajnali Fényt…

Újra a vendéglőben:

-Na, csakhogy itt vagytok. Silva, elrabolhatnám Kristint pár percre?-Kérdezute Jun nyugodtan, és kedvesen, de kíváncsiság is csengett a hangjában.

-Persze, menjetek csak!-Válaszolt Silva gondtalanul. Jun félrevonszolta az indián-hölgyet, és belekezdett mondandójába:

-Hajnali Fény… kérdezhetek valamit?

-Persze!-Szólalt meg Kristin, kicsit meglepetten. Nem tudta, miért kellett Junnak rákérdznie, hogy kérdezhet-e tőle valamit.

-Szóval… amikor elmentem hozzád… valami vezérelt… talán a kíváncsiságom.

-Mire vagy kíváncsi?

-Nem biztos, hogy tudod rá a választ… de… mi a közös bennünk?

-Innen fúj a szél?-Mosolygott Kristin.- Akkor még nem vetted észre?

-Mit kellett volna?

-Doshi vagyok.-Jun nem tudta, mitől lepődik meg jobban: Hogy Kristin ezt teljes természetességgel mondta, vagy, hogy ez az igazság. De nem érdekelte. Ez nem.

-Te, pedig tudtad, hogy én is Doshi vagyok?

-Csiripelte a Silva-madár.

-Jaj!-Kiáltott fel Jun, immár nyugodtabban, és inkább gúnyosan.

-Mellesleg… látszik is rajtad, meg a szellemeden.

-Na, igen, nem tudom, mi lenne, ha egyesülnöm kéne egy sámánnal. Kicsit furcsa lenne.- Szólt közbe Lee PaiLong.

-Vagy nagyon.-Fűzte hozzá Jun.

-Szerintem, nem lenne olyan kriminális.-Nyugtatgatta őket Kristin.

-Idézve drága kisöcsémet: „az olyan a hangsújos”-Hangzott a zöldhajú lány felől.

Hajnali Fény már nyitotta a száját egy optimista válaszra, de Trey hangja elüldözte az ihletet:

-Hé, ti hárman!(PaiLongot is beleértve) Gyertek, mert nem marad ebből a fincsi… mi is ez, Len? Csokis piskótatorta?

-Nem, te együgyű, ez somlói galuska.

-Ilyen nyomi neveket…-vélekedett Trey-De fincsi-Ekkorra viszont odaért Jun, Kristin, és Lee is, erre a kihúzott székek hangja is bizonyosságot adott. Mindenki-még Silva is-a desszerten nyammogott. Mikor már nagyjából befejezték az evést, és már csak Yoh „csámcsogott” az utolsó falaton, Kristin megvárta Trey, kettő nyögés közti leghosszabb szünetét, és megszólalt:

-Jocó, eszembe jutott valami.

-Eszembe jutott, eszembe ötlött, eszembe öltött valami…-Visszhangozta a néger srác, de meg is bánta, amikor valami tűhegyes, éles izé jelent meg a szeme előt. Naná, hogy Len Guan-daojával találta ismét szembe magát.

-Na jó, a tárgyra térve-folytatta az indián hölgy-még elkezdtél egy viccet, amit nem tudtál végigmondani-erre kissé szúrós pillantást vetett Lenre-, viszont megígértem, hogy elmondhatod.

-Ez esetben, én lelépnék-Állt fel Len az asztaltól, de a mellette ülő Faust karnyújtása, és Kristin arcmozdulatai lévén inkább visszaült.

-Ha tetszik, ha nem, Len, mindenki végighallgatja. Bízz kicsit Jocóban!

-De te még nem hallottad ennek a srácnak a vicceit!-Érvelt Trey, immár nyögés, és „jaj, de tele vagyok-megjegyzés” nélkül.

-Na, akkor épp itt az ideje.-Nevetett a Silva mellett ülő hölgy, viszont azt nem tudta, hogy fél perc múlva már neki is lefagy a mosoly a képéről.

-Na… khm-khm…-köszörülte a torkát a „viccmester”-Szóval, tegnap cukorkát vettem, és egy kg. 1 Doby-Dollárba került. Amikor kifizettem, megjelent Anna, hogy ez nem ér meg ennyi pénzt, és, hgy adjak neki is, mert neki is kell egy kis édesség már. Akkor megkóstolta, de sajnos nem ízlett neki. Azt mondta, olyan íze van, mint a… gőzmozdonynak. Erre azt válaszoltam, hogy máskor először mossa meg, mint az almát.

Értitek? Mossa meg, mint az almát! Nem?

-Ez a vicc szörnyű volt!-Kapott vérszemet a máskor nyugodt, most mégis Lennyként viselkedő „asszony”.

-Na, ennyit arról, hogy tetszik…-dörmögött Len

-Máskor valaki üssön meg, ha azt mondani, hogy vicces, poénos, vagy… bármi jót Jocó vicceivel kapcsolatban!-Már ezt Kristin is csaknem ordította…