Telihold

-Én ugyan nem! Ki nem megyek oda!

-Naa, Anna! Légyszi!-Kérlelte Yoh a szőke lányt. Erre a „kérlelt” kinézett az ablakon, majd halkabban és enyhébben szólt:

-Biztos, nem fogok megfagyni?

-Amennyiben nem bikiniben jössz ki, igen.-Erre a válasz egy hatalmas csattanás, és annak következtében egy piros folt volt, amely Yoh arcán díszelgett.

-Anna, telihold van.-Yoh kicsit közelebb lépett a lányhoz, akinek emiatt földbe gyökerezett a lába, megszakítva ezzel a visszavonulót.

-Pont olyan, mint te:-folytatta fiú-ritka jelenség, csodálatos, de veszélyes.-Nehéz megmondani, melyikőjük lepődött meg jobban, ezen szavakon. Anna felsóhajtott.

-Jó, de ha megfagyok, te olvasztasz ki!

-Parancsára, hölgyem!-Vágta haptákba magát cinkosan Yoh.

-Na, ide a kabátommal, katona!-Parancsolgatott Anna, de ezúttal más volt. Ha nem ismernénk úgy a szőke lányt, még azt s mondhatnánk, hogy életvidám és pajkos volt akkor.

-Tényleg szép a hold, nem?-Kérdezte Yoh elmélázva a bal oldalán sétáló lányt.

-Őszintén válaszoljak?-Ismét másképp csengtt Anna hangja.

-Igen.

Mély sóhaj.

-Igen… tényleg szép. De… a tó csillogása engem jobban le tud nyűgözni.

-Engem meg néha te tudsz lenyűgözni-Mosolyodott el a fiú, és mélyen, bénítóan nézett a lányra.

-Ilyet meg ne halljak még egyszer!-Parancsolta Anna, de ezúttal nem volt meggyőző. Yoh még közelebb lépett hozzá. Anna érezte a fiú közelségét, és, bár nem értek egymáshoz, testének melegét is. Mindkettőjüknek hevesebben vert a szíve.

Ujjaik… egymásba kulcsolva… lábuk… egymást dörzsölik… Yoh szabad keze… Anna derekát fogja körbe… a vágyaik… eluralkodnak rajtuk… ajkuk… egymásét csókolják…

Minden megszűnt létezni körülöttük. Nehéz volt megsaccolni a közben eltelt időt: egy pillanat, vagy gy örökkévalóság?

Inkább az utóbbi. Szó szerint.

Aztán, mikor elengedték egymást, pirult arcukat csak a sötétség fedte, és Yoh csodát tett: Asnna szinte mosolyogva szólalt meg:

-Jó, hogy otthon láncoltam le Amidamarut.

-Micsoda?!-Zengett a tópart és a felette emelkedő telihold, Yoh hangjától