Haver, már olyan éhes vagyok.-Siránkozot Trey, útban Silva vendéglője felé.
-Ne nyafogj már egyfolytában, Hónyuszi!-Sejthetően ez Len felől jött.
-Lennek igaza van, mindjárt ott vagyunk, igazán kibírhatnád. Bár az Szent igaz, hogy Silva hamburgerére csak fele annyit tudok várni.-Mondta nyálcsorgatva Yoh, Rio bánatára. Ezt viszont csak Pilica vette észre.
-Rio, nyugi, szerintem te ezerszer jobb hamburgert tudsz készíteni.
-Nem is szoktam hamburgert készíteni.
Pilicának erre eltorzult az arca.
-Mindegy, részletkérdés.
-Héj, srácok, itt vagyunk!-Szakította meg a beszélgetést Yoh.
Elsőként Trey rontott be, amit a csangő is jelzett. Ilyenkor már Silva is tudta, ki is jött be. Kalim is a kisujjából rázta már, akárhol is volt az épületben, amikor netalán-tán ő helyettesített.
-Silva, Silva!-Kiabálta Trey, de meg is bánt, amint a Guan-dao hegye már az orra előtt „állt”.
-Nem fognád vissza magad, már nagyon tele van a hócipőm a türelmetlenségeddel.-Fenyegette Len félreérthetetlenül.
-Meg ne öljétek egymást!-Hallatszott egy kuncogó női hang a pult mögül.
-Sziasztok. Segíthetek?-A Tanácshoz hasonlóan a hang tulajdonosa is indiánruhában volt, fejpánttal, és kék köténnyel. Az egyetlen különbség az volt Silva, és az ő viselete között, hogy ő női ruhát viselt.
-Hol van Silva?-Sürgette a szerencsétlent „Mr.Már nagyon elegem van belőled”.
-Drágám!-Kiáltott a raktár felé, hosszú, lófarokba kötött haját hátradobva.
Yohékon kívül senki sem evett most itt. A csapat nagy meglepetésére Silva jött ki. Tudták, hogy itt vagy ő, vagy Kalim szokott dolgozni, inkább a megszólításon lepődtek meg.
-Sziasztok srácok! Mi járatban?
-Kö-köszönjük, remekül vagyunk. És… Te?
-Köszönöm, én is jól. Engedjétek meg, hogy bemutassam Hajnali Fényt!-Karolta át a nő derekát.
-Szóltsatok csak Kristin-nek!-Nevetett ismét az indián-nő.
-Látom Ön, érti a tréfát.-Lépett elő Jocó.-Ezesetben hadd mondjam el egyik kedvenc viccemet!
-Ööö… csak, tessék. De tegezzetek!
-Szóval, tegnap a boltban cukorkát vettem, és 1 kg. 1 Doby-Dollárba…
-Elég, ne kínozd a szánalmas vicceiddel! A szokásosat kérjük, Silva.-Vágott közbe az éhes Trey.
-Máris hozom.-Azzal eltűnt a konyha-helységben.
-De… én nagyon vicces vagyok. Ezzel még az öreg szomszédunkat is megnevettettem 4 évesen. Bedig én mondom, ő még Lennynél is nehezebb eset.
-NEM KÉRÜNK BELŐLE! Érted?-Folytatta az északi sámán.
-Inkább üljetek le!-Kínálta Kristin az egyik asztalt. Alig láthatóan Jocóra kacsintott, hogy majd egyszer elmondhatja. Azzal lassan visszavonulót fújt, és nőies alakját elnyelte a raktár füllesztő párája.
2. fejezet-A hangos vendéglő
-Ilyen NINCS! Silva, te tényleg rohadtul beleestél ebbe a nőbe.
-Héj, héj, Lenny, halkabban!-Csitítgatta Faust a kis méregzsák barátjukat.
-Jaj, ne haragudj, kicsit elkalandoztam! Rögtön hozom a kínaidat.
-De ezt a hamburgert légy oly szíves, TAKARÍTSD EL!-Az utolső két szóra gúnyos hangneméből ordításra váltott.
-Nem gond, majd én.-Intézkedett a mellette ülő Trey, mielőtt még bárki is szólhatott volna. Silva is eltűnt, de tőle nem várt sebességgel. Utoljára akkor vált így kámforrá, mikor elkiáltotta magát, hogy: Medve. Ezután tökéletesen leléphetett. Most némán tette ugyanezt.
-A kínaim!-morgott Len továbbra is hisztérikusan.
-Ugyan már, kisöcsém, már megint fölöslegesen bosszantottad fel magad.-Csendesítette az akkor éppen belépő Jun.
-Mit keresel te itt?-Mordult rá a lilahajú sámán testvérére.
-Éppen vásárolni mentünk PaiLonggal, amikor meghallottuk, hogy Te, drága testvérem már megint nem bírsz lenyugodni. Gondoltuk benézünk. Amúgy, sziasztok, srácok!
-Jó napot, Jun kisasszony!-Rohant előre Rio, ezzel felborítva 2 széket.
-Ne is figyelj rá, Jun, egy hónapja 3 szék borult fel. Ebből egynek kitört a lába.-Nyugtatta meg Yoh, a maga kuncogós stílusán. Ezen a magas lánynak is muszály volt nevetnie.
-Á Lenny, ugye tervezted, hogy megosztod velem ezt a fennséges tésztaadagot.-Treynek csorogni kezdett a nyála, amint meglátta a közeledő Silvát, és a nagy tál kínait.
-Ne is álmodj róla, így is befaltál két adag hamburgert.
-De éhes vagyok, haver! Meg aztán nem is eheti túl magát egy magadfajta harcos, különben nem fog tudni mozogni, és gyorsan kapcsolni.
-Egy magamfajta harcosnak kell az energia.-Förmedt rá Len a jégsámánra.-Most pedig fogd be, és ne is beszélj addig, amíg nem szólok.
-Na, akkor én megyek is.-Szólt bele a csendbe Jun, amiben eddig is csak Len halk evése, és Jocó, valamivel hangosabb cuppogása hallattszott.
-Nagyon örültem Miss Jun. Mindig öröm számomra.
-Szia Jun, viszlát Lee.-Hangzott a többiek felől is a búcsú-szó.
Azzal Jun, Lee PaiLonggal a nyomában elindult kifelé, és testvérén, meg a néger sámánon kívül mindenki őt nézte. Jocó a tányérja utolső foltjaival volt elfoglalva, hogy azokat malac módjára lenyalja. Len meg nem is akart felnézni: 1: Örült, hogy megszabalul végre a nővérétől, 2: Túlságosan elfoglalta az ebédje.
Viszont nagy bánatára, még megállt egy méterre az ajó előtt. Lassan visszafordult, és újra az asztal felé vette az irányt.
-Ki az a nő? Mármint… tegnap láttam itt egy szép, fekete hajú hölgyet. De kicsitt meglepett, amikor fel is szolgálta a turmixot egy sámáncsapatnak.-Suttogta Jun, de mind hiába volt, miután Trey a választ fennhangon ordította, saját akarata ellenére is.
-Haver, ő Silva barátnője.
-Sssss. Csendesebben, te idióta!-Fogta be a száját kékhajú nővér, idegesen körülnézve. Szerencsére még mindig csak ők voltak az ebédlőben. Kristin, és Silva sem hallották meg.
-Ja, köszi.-Egyenesedett fel a zöldhajú lány, aki újabb indulást kísérelt meg, szintén eredménytelenül. Alig tett pár lépést, mikor ismét visszafordult.
-Pilica, nem jössz velünk? Megkeressük Annát, Tamarát, és Mortyt.
-De szívesen.
-Akkor, sziasztok!-Köszönt el végre mindenki, mire a két lány kiviharzott a vendéglőből, nehogy eszükbe jusson még valami.
3. fejezet-Nem várt látogató
Már Jocó is befejezte a nyalakodást, és Lenny is kiürítette a tányérját, már csak ültek, és beszélgettek.(Már csak azért is, mert Treyt az Istenért sem akarta elhagyni a székét.)
-És akkor a béka visszaesett a palackba. Értitek? A palackaba… a béka.
Hát nem őrült jó?-Röhögött Jocó a saját viccén, de sajna azt nem vette észre, hogy a többiek nem nevetnek.
-Hozhatok még valamit?-Jelent meg Kristin az ő tipikus, kecses járásmódjával, és hangvételével kíséretben.
-Nem, köszönjük, tele ettük magunkat. Igaz Trey?-Válaszolt Yoh, de a jeges barátjához intézett mondatot már jóval hangosabban, és gúnyosabban monda ki.
-Jaj, haver, szállj már le rólam! Csak 2 hamburgert ettem, Pilica meghagyott salátáját, 3 pohár csokis Shake-et, és egy pohár vizet.
-Csak, kis barátom?
-Miért, ez nem is sok. És ahogy Lenny is mondta, egy harcosnak kell az energia.
-De nem ennyi, te észkombájn.-Szabadkozott Len, az ő megszokott stílusán.-Faust, azt hiszem nem ártana, egy okádás elleni gyógyszer, ennek a telhetetlen hóembernek.
-Ööö, akkor elvinném a tányérokat.-Szakította félbe a beszélgetést az indián-lány.
-Persze, köszönjük.-Beszélt a magas, szőke férfi a többiek helyett is. Azzal Kristin elkezdte szedni a tányérokat, de amikor a harmadikat tette a tányér-torony tetejére, majdnem leesett, és ripityára tört. A csapat először nem értette mi baja, de aztán, ahogy a tekintetét követték, és kinéztek a mögöttük lévő, hatalmas ablakon, leesett nekik, mi olyan vérfagyaztó: Kint, Dobby-Village utcáin hatalmas, és gonosz erő suhant át. Egy olyan gonosz erő, amit csak egy vlaki produkálhat kerek e világon. Egy gonosz erő, ami viselője lassú, nyugodt léptei ellenére tornádóként csapott le a falura; Zik ment végig a sámántorna második fordulójának helyszínén.
Mindenki megállt, akinek a közelében volt, és vagy ártatlanul bámulta, nem tudván, mi lesz az Asakura következő rossz cselekedete. Vagy rá sem néztek, és reménykedtek, hogy megússzák ezt a kínos helyzetet.
A vendéglőben ülők inkább az ablak mögül bámulták haragos szemekkel. De szinte mindegyikőjük kővé dermedt, mikor Zik benyitott az ajtón, Opacho társaságában. Kristin felé vette az irányt, nem is törődve a vendégekkel, és most kivételesen Yohra sem nézett rá. Lassan közeledett, nem zavartatta magát, hogy esetleg valakinek nem tetszik a jelenléte.
-Miért rontod itt a levegőt, te féreg?- Kezdte Trey a dühkitörését. Azt várta, hogy legalább a kis méregzsák Len csatlakozik hozzá, de ő inkább a saját feje után ment, ami most sokkal okosabbnak bizonyult az eredetinél. Inkább csak hallgatott. Zik viszont elengedte a füle mellett ezt a meglehetősen feldúlt kérdést. Egyedül Opacho nézett az Északi srác felé, de aztán követte mestere példáját, és csak Kristinre nézett. Aztán mindketten megálltak.
-Hajnali Fény, ha nem tévedek.-Erre Kristin csak a düh lángjától égőszemeivel nézett farkasszemet Yoh testvérével.
-Ejnye, nem is örülsz, hogy újra látsz? Pedig azok a közösen eltöltött szép idők… Kár lenne elfeledni őket.
-Te_csak_ne_szólj_ hozzám, _undorító_vérszívó!-Vágott vissza Silva kedvese, minden szó után hosszú szünettel.
-Óóó, de felvágták, a nyelvét egyeseknek. Vagy egy szúnyoghoz beszélsz? Újabban rovarokkal társalogsz? Persze, ki is barátkozna egy olyan kis perszónával, mint te? Várj, ne segítsek elvinni a tányérokat? Mert gondolom egyedül nem fog menni. Segítsünk neki, Opacho?-Cukkolta tovább Kristint, a megtestesült gonoszság.
-Szerintem nem kéne, Zik Mester. Mi lesz, ha miattunk nem kap fizetést? Már úgysem húzza ki sokáig.
-Igaz, addig is legyen boldog.-Folytatta teljesen nyugodtan, a gonosz vigyorával a képén, aztán az előtte álló hölgyhöz fordult, aki még mindig dühtől vörösen figyelte őt.
-Élvezd ki, életed hátralévő részét, ígérem, nem tart már sokáig. Á, és üdvözöm 2. reinkarnációm aktuális leszármazottját.-Azzal hátrafordult, és az ajtó felé indult. 3 méterre tőle megállt, és mégegyszer hátravillogtatta szúrós tekintetét.
-Mármint, amelyik még él.-Amint újra elindult, flegmán Yoh felé dobott egy mondatot, de már nem nézett hátra:
-Érted is hamarosan eljövök, Testvér! De talán Hajnali Fényt az egyik barátod is kísérheti a sírba.-Yohnak szintén olyan volt eddig a szeme, mint Kristiné, de most elkerekedett, mint aki azt sem tudja magáról, hogy fiú-e, vagy lány. Aztán még mielőtt becsukódott az ajtó, Opacho hangját hallották:
-Milyen undorítóan vidám név. Chö! Hajnali Fény.-Erre Zik talán valami”Ahogy mondod Opacho” félét válaszolhatott, de azt már csak az utcán járók hallhatták.
4. fejezet-Kiről van szó?
-Haver, ez a kis talpnyaló megtáltosodott.-Kezdte Trey, amint észrevette, hogy elsőként ő kapott észbe.
-Ja, vagy csak átolvasta a „menő szövegek kapásból” című könyvet.-Válszolt Jocó, de kicsit visszafogta magát. Még nem nagyon tért vissza a saját énje.
-Mi, szerintem olvasni se tud.
-Na, látod, ez sem lehetetlen, Yoh, adj igazat nekünk!
-A szívtelen…
-Yoh, már elment. Már nincs miért aggódni.-Vigasztalta a néger srác.
-Fogd be, te önkéntes poéngyár!-Ezt a srácok odanézés nélkül is kitalálták, ki a hang gazdája.
-Ne haragudjatok, én vonzottam ide ezt a kegyetlen szörnyet.-Szabadkozott Kristin halkan, és lassan. Nagyon bűnbánó arca volt, de ugyanakkor az eddigi nyugodt, vidám egyéniség helyébe most rettegés lépett.
-Hé, hölgyem, nem az ön hibája, véletlen, hogy pont erre járt.-Eszmélt fel végre Rio is.
-Ugyan már, ez nem véletlen volt.-Hibáztatta magát az indián-lány.
-Az tényleg nem véletlen, hogy erre járt, de az igen, hogy mi pont itt voltunk.-Kezdte Faust mindenki okítását. Ez az ő specialitása, nem tagadhatták meg tőle.
-Tehát gyakorlatilag senkinek sem a hibája. Nem tudom, értitek-e, de ezt jegyezzétek meg, hogy nincs miért aggódnunk.-A többiek helyeseltek. Természetesen nem nagyon értették, de ha Faust mondja…
-Kristin, te, pedig igazán nem tehetsz róla, hogy ez a görény vadászik rád.-Folytatta a temetőmágus, de Rio a szavába vágott.
-Úgy van, és mi segíteni mfogunk lekoptatni.
-Köszönöm, srácok, nem is tudom, hogy tudnám meghálálni.-Erre Treynek már a nyelvén volt, hogy mondjuk egy adag ingyen csokis shake-kel, de kivételesen visszafogta magát. Illemből?
-Ugyan, semmiség, ha gy barátról van szó. Vagy Silva barátnőjéről.-Kapcsolódott be Yoh, aki végre megint önmaga lehetett.
-Köszönöm, de hálám örökké üldözni fog. Már csak azért is, mert mellettem álltok. Most pedig végre beviszem ezeket a tányérokat.-Azzal felvette a tányérokat az asztalról, amiket időközben letett. De megállt velük még egy pillanatra.
-De kit „üdvözöl” az a szemét?-Erre mindenkinek elkerekedett a szeme.
-Ki a második reinkarnációjának a leszármazottja? Kiről beszélt?
-Úgy érted… Te… Nem tudod?-Dadogta Yoh, lassan és halkan.
-Mégis honnan kéne tudnom?
-Egy köze…-Kezdte volna Trey, de Len befogta a száját. Erre inkább Jocó is zárva tartotta a bagolylesőjét.
-Kicsoda?-Értetlenkedett az indiánhölgy.
-Ööö, senki, nem érdekes.-Ugrott rögtön Rio, és a vállára tette a kezét.
-Talán Silva tudja rá a választ. Beszéld meg vele, szerintünk. IGAZ, srácok.-Mondta Len, először nyugodtan, aztán fenyegőten a második mondatát.
-Jó, köszönöm, megyek, és beszélek vele. Viszlát, skacok! Köszönök mindent!
-Mi köszönjük.-Mondta Faust, aztán mindenki elhagyta a vendéglőt.
Kristin behordta az összes tányért, tálcát és poharat, aztán megkereste Silvát…
5. fejezet- „Mond, hogy csak viccelsz!”
-Szóval itt vagy!-Mondta Silva, mikor meglátta a barátnőjét, rögtön egy sámán-mérkőzés után.
-Igen drágám, hogy telt a napod?-Köszöntötte az indián-hölgy az előbbi sámánharc mérkőzésének bíróját. Aztán egy ölelés után választ kapott:
-Nélküled nehezen.
-De most már itt vagyok.-Nevetett Kristin.
Ma már biztosan nem megyek el mellőle. Az egész hátralévő életemet a karjaiban akarom tölteni. Legalább ma már mellette lehetek.-Gondolkodott Hajnali Fény, kedvese szappanoperáiban a hősnő.
-Silva!
-Igen?-Fordította fejét menet közben a nála kicsivel alacsonyabb hölgyre.
-Ne menjünk még vissza a vendéglőbe!
-Hanem?
-Menjünk k a rétre! Légysziii!-Nézett Kristin olyan tekintettel, mint amikor egy kismacska a lábtörlőről néz az emberre, hogy ne hagyja kint a zuhogó esőben.
Ennek Silva nem tudott ellentmondani. Egyrészt, mert tudta, hogy az étteremben még van egy rakás mosogatnivaló, másrészt, pedig szeretett volna kettesben lenni szerelmével.
-Jaj, csak tudnék egyszer vitába szállni veled!-Viccelődött, egy mély sóhajtás kíséretében, majd egyre szaporázta a lépteit, amikből végül szökkenések lettek. Felvette Kristint a karjaiba, és már szinte repült. Csak azért fogta vissza magát, mert tudta, hogy körülötte járókelők vannak. És kicsit érdekesen néz ki:
Egy tanácstag, a karjaiban egy hasonló kinézetű nővel, gerlepárként ugrándozva, mint aki a fellegekben jár. Nem mintha nem ott érezte volna magát. És tudta, hogy a réten tényleg semmi nem zavarhatja őket. De sajnos kicsit más volt a helyzet:
-Találkoztam Zikkel.-Mondta Kristin feszülten és csendesen, amint megérkeztek a rétre, miközben Silva egy dombra próbált leülni. A kijelentés után kicsit elvesztette az egyensúját, és hirtelen hüppant le, ami nem volt valami kellemes érzés, de jobban zavarta barátnője feszültsége.
-Tessék?
-Jól hallottad…-Aztán elejétől a végéig mindent elmesélt a fagyos nő, aki máskor vidám volt, de most hatalmas erőfeszítésébe került visszafolytani dühkitörését, és könnyeit. Már csak egyetlen kérdése maradt:
-Ki Zik második reinkarnációjának az a bizonyos leszármazottja, akit nekem ismernem kéne?-Kérdezte Hajnali Fény kétpercnyi csend után. Erre a férfinak elkerekedett a szeme, lesütötte tekinttét, ami eléggé megrémisztette a szorosan mellette üldögélő Indián-Hölgyet.
-Ismered.
-Ez… mit jelentsen Silva? Nézz a szemembe, kérlek! Mond már!
-Zik második reinkarnációjának egyik leszármazottja…-Mondta a tanácstag még mindig lehajtott fejjel, majd lassan felemelte, és kinyögte a teljes választ:
-Én vagyok.
Hosszú csend. A gerlepár most farkasszemet nézett egymással, s a „nőstény farkas” már majdnem zokogott. Piros arcán könnyek csurogtak végig. Végül megszólalt:
-Te? Ezt… ezt miért nem mondtad el? Miért titkolóztál előttem! Mond, hogy csak viccelsz!
-Sajnos nem viccelek. Ezzel nem is tudnék. Kérlek, bocsáss meg nekem!-Fogyta meg gyengéden Silva, Kristin bársonyos kezét, de az csak kitépte magát a kézfogásból. Igőközben leült, de most szinte rugóként pattant fel kedvese mellől, és dühösen folytatta.
-Nem tudnék ezek után megbízni benned. Nem csak, hogy eltitkoltad családod rosszabb részét, Zik rokona vagy, és ez még lök egy pohárral a helyzetre.
-Kristin, én…
-Felesleges sajnálkoznod. Isten veled!-Azzal elviharzott, a választ meg nem várva. Silva még sokáig bámulta a halk tájat, a szép naplementét, de a tudat önmagában is fájt, hogy már valószínűleg sohasem nézheti ezt Kristinnel. Hajnali Fénnyel. Élete szerelmével. A legszebb nővel, akit valaha is látott. Az Életével…
6. fejezet-Nem várt látogató
-Anna, egyszer meg kell ismerned Kristint. Nagyon kedves.-Mesélt este Yoh vacsora közben.
-És szép!-Vágta rá azonnal Rio.
-Hahó, Rómeó, szeretnélek tájékoztatni, hogy Kristin már foglalt, ne is álmodj róla.
-Fagyos kis barátom, senki nem mondott olyat, hogy én le akarom nyúlni, csak megjegyeztem, hogy milyen szép.-De miközben mindezt megvitatták, mitsem tudtak a délutáni incidensről a tanácstag, és az Indián-hölgy között.
-Anna, holnap ebéd után elmehetnék PaiLonggal?-Kapta fel a fejét, a mindezidáig szótlan Jun.
-Igen. Ha jól tudom, márpedig ha én nem tudom jól ebben a házban, akkor senki sem, hogy te nem vagy elmardva sem edzéssel, sem tanulással, vagy tanítással, és takarítani, és főzni is mások fognak egy ideig.-Monda, csípős pillantással megtoldva, amit Trey és Jocó felé intézett, abból az okból kifolyólag, hogy az utóbbi időben ők ettek a legtöbbet.
-Nee, Anna! Ne tedd ezt velünk!-Könyörögtek a fiúk, de a ház úrnője hajthatatlan volt.
-Hova is szeretnél menni?
-Csak a faluban lófrálunk.
-Ja, meg a butikokban.-Kötött nővérébe Lenny.
-Jól van már, lehet, hogy te nem szoktál kikapcsolódni, vagy szórakozni, de másoknak ez igenis jót tesz, édes kisöcsém.
-Elmehettek. Most pedig a vitát lezárni! Jocó mosogat vacsi után, aztán zuhany, fogmosás, takarodó! Nem rendeztek most hosszú nevetgélős, fürdőzést, hanem alszotok.-Anna, még nem is vagyunk fáradtak.-Szabadkoztak a fiúk.
-De kell a pihenés, holnap hosszú edzés, kitudja, meccsetek is lehet. Ja, és van köztetek pár olyan ember is, akinek, az alvás nem jelentett sohasm problémát, IGAZ Yoh?
-Mi, mi? Ja, igen Anna, máris, Anna.
-Figyelsz te rám egyáltalán?
-Bocsáss meg, csak kicsit fáradt vagyok.-Aztán a fiúkhoz fordult:
-Fiúk, ma ne rendezzünk hosszú fürdőzést, inkább aludjunk! Kell az energia, és ki tudja, még sámánharcunk is lehet.-Erre mindenki jót nevetett, még Anna is elmosolyodott, és Jocó is az asztalt verte a röhögcséléstől, pedig ő máris kezdhette a mosogatást. Csak Yoh nem értette, mi olyan vicces, és Len is csak egy mosolyt erőltetett az arcára, még lerombolta volna a „Sosem nevetek” midzsét. Aztán mindenki elkészült, átöltözött, és eltette magát másnapra.
-Bemenjünk Silváékhoz, PaiLog?
-Persze, Jun. Különben is 5 perce hajtogatod, hogy szomjas vagy.
Tényleg, milyen igaz! El is felejtettem. De olyan jó ez a csizma.
-Még jobban fogsz ebben kinézni.-Hízelgett Lee, amikor beléptek a vendéglőbe. Csak egy asztalnál ültek, ott is csak két sámán, de nem volt most túl nagy forgalom.
-Kalim! Rég láttalak.
-Ááá, szia, Jun! Örülök, hogy itt vagy. Hol jártál?
-Vásároltunk Lee-vel.-Ekkor jelent meg Jun őrszelleme, kicsit meghúzva magát. Cikinek érezte, hogy élvezte a vásárlást. Elmenni kötelessége volt, de önszántából tetszett neki ez a fajta időtöltés.
-Hol van Silva?
-… Silva… most nincs éppen jól.
-Mi baja van?-Kérdezte a kung-fu harcos szelleme, érdeklődve, de halkan, az ügyeletes tanácstagon látszott, hogy Silva nagyon rosszul érzi magát.
-Háát… elég ’depressziósnak tűnik”. De többet nm tudtam belőle kinézni. Én helyettesítem a meccseken, és itt, az étteremben is.
-És Kristin?-Kérdezte Jun. Próbált segíteni Kalim-nek, akit most elhalmoztak a feladatok.
-Őt sem láttam már egy napja. Állítólag együtt voltak, de Silva egyedül jött már visszamosogatni. Nagyon lógatta az orrát, úgyhogy elküldtem aludni, én felyeztem be a melóját, azóta őt sem láttam.
Ekkor Junnak eszébe jutott valami. Felcsillant a szeme, amit Kalim észre is vett, és többször is megkérdezte egymás után, hogy mire gondol, de a lány válasz helyett még egy kérdést tett fel:
-Meg tudod nekem mondani, hol lakott Kristin, amíg nem költözött Silvához?
-Hogyne! A tanácstagok falurészén, a patakhoz legközelebbi házban. Még most sem értem, hogy bírta éjszaka a vizet, de ez már az ő dolga.
-Köszönöm. Kérhetnék egy pohár ásványvizet? Enyhén dúsítottat, ha lehet!
-Persze!-Azzal a tanácstag elkezdte csapolni a hideg vizet. Lerakta a pultra, és újra megszólalt:
-Sokszor van a parton, a háza mögött közvetlenül az fut. Szeret ott üldögélni.
-Meg tudom érteni. Ott vol a legtöbbször?
-Nem.-Válaszolta Kalim.-Sokkal jobban szeret a réten üldögélni. Még mostanában is hallottam tőle, hogy oda jár. De mint már mondtam, nem láttam az utóbbi időben, úgyhogy több infot nem adhatok ki.
-Semmi baj, köszönöm.-Mondta Jun, mikor ányújtotta Kalimnek az üres poharat.
-Szívesen, de mire készülsz?
-Majd megtudod! Köszi mégegyszer! A vizet légyszi írd a számlámhoz! Szia!-Viharzott ki a vendéglőből, PaiLonggal a nyomában. Szegény indiánnak nem is volt ideje elköszönni.
-Jun, hová megyünk?-Kérdezte a nagy kung-fu harcos, miközben hol lassn, sétálgatva mentek, hol őrült sebességel loholtak Dobby-Village utcáin.
-Megkeressük Kristint.-Válaszolta a zöld hajú lány lihegve. Már a tanácstagok falurészén voltak, ezért kicsit lelassítottak. A gond csak az volt, hogy Kalim elmondása szerint Kristin háza 3 utcával arrébb volt, így elég erős idegzet kellett, hogy nyugodtan, de időben odaérjenek. Útközben Jun mindent elmondott védőszellemének terveiről, vagyis, hogy a Tao lány megvigasztalja Kristint, függetlenül attól, hogy alig ismeri. Ez nem igazán zavarta, mert egyszeri látásra is szimpatikus volt neki, a nála csak pár évvel idősebb nő, és úgy érezte, van bennük valami közös. Ez volt az egyik oka, hogy fel akarta vidítani:
Meg szerette volna tudni, de amíg nincs olyan helyzetben, nem túl szerencsés bármiről is faggatni. A másik ok, hogy addig Kalim is többet dolgozik, amit már nem sokáig fog bírni, és akár Silva is leléphet.
Már látták az útkereszteződésben, a sekély, és keskeny patakot, és gondolták, hogy a sarkon álló Kristin háza. Csak az a ház volt közvetlenül a patak előtt.
-De, Miss Jun, mit fogsz neki mondani?
-PaiLong, bárcsak tudnám! De a véletlenekre kell bíznunk magunkat. Most semmit sem tudok előre tervezni.-Ezután a válasz után csöndben mentek tovább, amíg egy szürke, mégis enyhén kék beütéses falú, emeletes házhoz nem értek. A színén kívül teljesen olyan volt, mint a versenyzőké. De itt tisztán lehetett hallani a csobogó patakot.
Kezdem érteni, mire gondolt Kalim, amikor azt mondta, nem érti, hogy viseli el a vizet éjszaka. Én nappal sem bírnám. Gondolta Lee, miközben Doshija megmarkolta a rézkopogtatót, amit eddig észre sem vett. Aztán a csobogó hanghoz párosult a hangos dörömbölés.
Semmi válasz. Jun újra próbálkozott. Megint semmi.
-Miss Jun!
-Igen?
-Hallod ezt?
-Mit? A patkot?
-Nem. Figyelj!
Néma csönd következett. Már Jun is hallotta. Bentről női hang hallattszott. De olyan szinten síró, mintha már valaki két napja csak zokogott volna.
-Kristin!-Kiáltott fel Jun aggódva, és még erősebben dörömbölt. Nagyon aggódott, és már biztos volt benne, hogy valami itt nagyon nem stimmel.
-Jól van, megyek már!-Hallatszott bentről egy erőteljes, mégis halk, és elcsukló hang, minden bizonnyal attól a lánytól, aki már teljesen kisírt, piros szemekkel nyitott ajtót.
Látszott, hogy a fekete hajú nő meglepődik, nemvárt vendége láttán, de nem ijedt meg. Nyugodt volt. Ahhoz képest, hogy szinte depresszióba zuhant, egész jól nézett ki.
-Jun, igaz?-Kérdezte köszönés gyanánt az idősebb hölgy, és kicsit, alig láthatóan elmosojodott, amit azonnal le is törölt a képéről, miután választ kapott:
-Igen, nem zavarok?
-… Nem, dehogy… nincs sok dolgom mostanában.
-Feltűnt, hogy nem vagy a vendéglőben. És Silva is felszívódott.
Ekkor tudatosult az indián-lányban, hogy valószínüleg nem csak ő áztatta el a párnáját, vagy legalábbis nem csak egy emberrel csökkent a vendéglőben dolgozók létszáma. Jun mondatához nem tudott hozzáfűzni semmit, inkább erőt véve magán témát váltott:
-… Nem jöttök be?-Most a zöldhajú lányon, és szellemén volt a sor, hogy meghökkenjen, d elfogadták a „meghívást”.
-De, köszönjük.-Tért észhez Jun is, PaiLong örömér, mivel már rég várta, mikor térhetnek be a csendes, ésmagányos kuckóba, ahol végre csönd van, és nem hallják ezt az immár idegesítő vízcsobogást.
Viszont bent fülledt volt a levegő, és nem volt nehéz kitalálni miért:
-Aaaaz ablakot nem szoktad kinyitni?-Próbált a szellem tapintatosa, és lassan rákérdezni, de csak egy egszerű válmegvonás kisérte a választ.
-Bocsánat, megfeledkeztem róla… Üljetek le!-majd fél perccel később, a nagy csöndet megtörve, Kristin odasétált a kicsi ablakokhoz, és sorban kinyitotta őket.
Aztán ő is leült.
-És, minek köszönhetem a látogatásotokat?
-Szerettünk volna társaságot nyújtani.-Válaszolta Jun, és megint elhalkult.
-Én már nem szeretem a társasgot. Csak a magány a társam. Meg még valaki, akiről nem tudhattok.
Ez a lány egyre titokzatosabb. Pedig egy napja még olyan vidám, és nyitott volt. Nem értem, mi ez a hirtelen változás.-Gondolta Jun, teljesen kizárva a külvilágot. De aztán szelleme érintése visszarepítette a valóságba, megrázta a fejét, és tovább kérdezett.
-Kristin, megbízhatsz bennünk. Mi történt, ami ennyire megviselt?-Lassan felemelte erre a Junnal szemben ülő lány a tekintetét, és enyhén megrázkódva beszélt tovább egy perc múlva:
-Biztosan… megbízhatok bennetek? A tegnapi eset óta… félek, és rettegek… hogy mások is… elárulnak… engem.
-Elárulni? Hogy érted ezt? Megbízhatsz bennünk.
-Tudtok titkot tartani?-Kérdezett még mindig lassan Hjnali Fény, majd újra eleredt könnyei között mindent elmesélt a két vendégének…
7. fejezet-Aphrodité, alias Jun
-De Kristin, akkor te mentél el tőle. Te mondtad ki a végszót.-Próbálta Jun felmérni a helyzetet, és az igazságot.
-De ő hazudott nekem! Ő titkolt el mindent a családjáról.-Tört ki a lelkileg megsebzett lány, és elindított ezzel egyetemben egy hosszú sort, miért szakított Silvával.
-Nem mondta el, hogy Zik az őse, és elfelejtette említni, hogy nem is olyan ritkán találkozik vele. Azt sem tudtam neki elmondani, hogy mikkel fenyegetőzött az a szemét! Pedig szép kis jelenet volt! És megígértük egymásnak, hogy nem lesz titkunk egymás előtt sohasem!
-De nem ő akar sohasem találkozni Zikkel, de nincs túl sok választása olyankor. És a családjáról istudsz mindent, csak ezt nem említette. Csak a megfelelő időt akarta megvárni, nem akart hirtelen letámadni, hogy”Te, Kristin, figyelj csak! Én Zik leszármazottja vagyok, ugye nem zavar?”
Ekkor Hajnali Fény lesütötte tekintetét, és perceken keresaztül a padlót bámulta. Lee, és Jun sem szólt semmit, de a Tao lány végül a feketehajú vállára tette a kezét, és megtörte a csendet:
-Tudom, hogy nehéz megbíznod most Silvában, de szeret téged, és szerintem te is szívesen visszamennél hozzá. Ő is nehezen bírja, hogy Zik vére folyik az ereiben, de nem válszthatja meg a családját. Adnod kéne neki még egy esélyt, nem tett semmi rosszat.
Megint hosszú csönd. Aztán az indián-lány is felemelte a fejét, és megszólalt:
-Igazad van! Köszönöm! Megpróbálok rendbe hozni mindent.
-Ez az Kristin! Ez a te éned!-Fűzte hozzá PaiLong, azzal elindultak…
-Szia Kalim!-Köszönt egy ismerős hang, egy másik aláfestésével.
-Hajnali Fény! Jun, mit műveltél vele?
-Csak beszélgettünk.-Vonta meg a vállát a fiatal lány, és rákacsintott Kristinre.
-Hol voltál?-Emelkedett ki a mosogatóból a rézbőrű férfi, és most még egy mosolyt is felvillantott.
-Csak egyedüllétre volt szükségem. Köszi, hogy dolgoztál, innen már átveszem. Hol van Silva? Beszélnem kell vele.
-A raktárban gubbaszt. Rászánta magát, hogy ma bejön dolgozni, de egész nap elő sem jött. Azt mondja, leltároz, de sokszor csak ül a földön, amikor én bemegyek.
-Akkor most én megyek be hozzá! Jun, te, pedig a vendégem vagy PaiLonggal!-A Tao lánynak, és a kung-fu harcosnak már nem volt ideje megköszönni a meghívást, de mást sem tudtak már a nőnek mondani, mert ahogy ezt kijelentette, el is tűnt a hátsó folyosó rejtett homályában.
-Silva!-Hallatszott egy szépen csengő, vidám hang. Az indián felismerte, kitől származik, így eddig összegömbölyödött testhelyzetéből rugóként pappant fel.
-Kristin!-Mondta a tanácstag, üdvözlésképpen.
- Ne haragudj rám! Ostoba voltam.-Fakadt ki a lány, de aztán válaszra várva elcsendesedett.
-Sosem haragudnék rád! Én… Szeretlek!-Majd közelebb ment kedveséhez, és megcsókolta.
-Én is szeretlek. Súgta Hajnali Fény a férfi fülébe kis idő múlva.
8. fejezet-„Megvédelek!”
-Jun! Lee!-Szólalt meg Yoh az ajtó nyitását jelzővel egyetemben.
-Sziasztok!-Integetett a magas lány, felemelkedve szívószáljától. Az egész csakat ott volt, még a, mint mindig, most is durcás öccse, aki most még kicsit hülyén is érezte magát, hogy még az óta sem tud rendesen járni, és folyamatosan sántít. „Egy harcos még törött lábbal is harcra kész, ez meg különben is csak egy apró hiba tökéletesen erős lényemből.” Csengtek Jun fejében Lenny szavai.
-Szia Kalim! Csak te vagy itt?-Folytatta Yoh az indiánhoz fordulva.
-Hajnali Fény most jött be Junnal, és PaiLonggal, az én jó öreg barátom meg délelőtt bejött velem, de csak a raktárban volt egész nap. Kristin is vele van, ha jól tudom.-Hangzott a válasz.
-Rendben. Akkor mindenkinek egy kis adag saláta ásványvízzel, nekem meg egy sajtburger kólával!-Adta le a rendelést Anna, és mindenki leült. Természetesen hallatszott pár ellenvetés, de ezzel a szőkeség nem is foglalkozott. Kalim vetett egy sajnálkozó pillantást feléjük, de a médium szintén úgy tett, mintha meg sem történt volna.
-Jó étvágyat!-Nevetett Silva és Kristin, amire mindenki elmosolyodott. Gondolom, meg sem kell említenem, ki volt az egyetlen kivétel.
-Na, Lenny, most ünneplünk. Végre hallunk felőlük. Haver, ne légy már ennyire mufurc!-Nógatta Trey a lilahajú sámánt, de csak egy hangos Grrrr után kapott választ, de abban sem volt sok köszönet:
-Szálj le rólam, hómber, behatoltál a személyes terembe! Amúgy meg nem is értem, mit vagytok úgy oda, mintha nem lenne ez mindennapos látvány.-
Ezt a hasonlatot Faust és Eliza mintájára alapozta, amint szorosan, egymás ölelve mennek mindenhová. A két fehérruhás is pont ezt tette most. Viszont ezt a csípős megjegyzést egyik pár sem vette figyelembe.
-Ha nem gond, mi most kimennénk inkább az udvarra.-Szólalt meg újra Silva. Az udvar alatt a vendéglő mögötti, rejtett részt értette.
-Persze, menjetek csak!-Hallatszott Pilica felől. Ő rögtönzött leghamarabb.
-Kristin, amit Zikről mindtál… hogy találkoztatok…
-Igen drágám?
-Nem kell félned. Mellettem mindig biztonságban vagy. Soha nem engedném, hogy bántson. Megvédelek, érted? Megvédelek!-És ismét szorosan magához ölelte Hajnali Fényt…
THE END
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ingyen letölthető telefon témák!
